Ezt jelzik a felnőtt- és gyermekkori rémálmok!

Mi okozza rémálmainkat?

Megfigyelések szerint öt- és tízéves kor között fordul elő leggyakrabban, hogy félelmetes álmok zavarják meg a nyugodt alvást. Érdekes módon, sokáig mégsem a gyerekeket, hanem a felnőtteket vizsgálták a  kutatók a rémálmok megfejtésével kapcsolatban és náluk a következő tendenciákat figyelték meg:

Poszttraumatikus stressz hatására gyakoriak a rémálmok, amelyekben az illető vagy magát a traumát éli át újra, vagy valamilyen egészen más megrázó eseményt, amely ugyanazt a félelmet és kiszolgáltatottságot váltja ki, mint a valóságban megtörtént esemény.

A hétköznapi életben megélt szorongás nagymértékben befolyásolja, hogy milyen álmok kínoznak minket. A kiváltó ok lehet anyagi létbizonytalanság, munkahelyi vagy iskolai problémák, társadalmi kérdések.

Tudat alatt vagy lelke mélyén mindenkinek ott fészkel az irracionalitás, amelyet a világ és az élet feszítő kérdései hívnak életre. Amiről ébren nem szívesen gondolkodunk, az álmunkban utat tör magának, és sokszor élénk, a valóságtól elrugaszkodott rémálmok formájában kényszerít rá, hogy foglalkozzunk vele. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a gyerekeknek miért vannak olyan élénk és megrázó rémálmaik: náluk ugyanis összemosódnak a valóság és a képzelet határai.

A rémálom testi tünetei

A kutatók mérhető szervi változásokat kerestek, amelyek összefüggésbe hozhatók a felkavaró álmokkal. Kiderült, hogy a szívverés szaporaságánál is megbízhatóbb jele a rémálmoknak a szívfrekvencia-variabilitás (HRV), vagyis a szívnek az a képessége, hogy gyorsan változik a két szívverés között eltelt idő. Akiknél magas ez az érték, általában jobban alkalmazkodnak a stresszhelyzetekben, míg azoknál, akiket valamilyen trauma ért, ez az érték jellemzően alacsony. A szívfrekvencia-variabilitás és a rémálmok kapcsolata egyértelmű, azonban további kísérletekre van szükség a pontos összefüggés feltárásához.

Kutatások során az is kiderült, hogy a fokozott szorongással küzdő gyerekeknél az álmok is felkavaróbbak, így ők hajlamosabbak a fizikai szimptómákkal – sikítással, vergődéssel, beszéddel- kísért rémálmokra, amelyek csak kamaszkorban ritkulnak meg vagy szűnnek meg végleg.

Mit tegyünk, ha gyermekünk rosszat álmodott?

Ha gyermekünk rosszat álmodik, az a legfontosabb, hogy érezze a fizikai közelségünket és megnyugtassuk. Amikor felébredt, erősítsük meg abban, hogy ez csak álom volt, nem valóság és már elmúlt. Nyugtassuk meg, hogy mindenki szokott rosszakat álmodni és ez teljesen ártalmatlan dolog.

Az óvodáskorúaknak nagyon élénk a képzelete és nehezen tesznek különbséget álom és valóság között, ezért számukra nem sokat mond, ha azt magyarázzuk, hogy „csak álom volt, elmúlt”. Náluk érdemes bevetni „varázsszereket” az álomszörnyek ellen: varázssprayt, amellyel a szobáját befújva távol tarthatjuk a rossz álmokat, varázsigét, álomcsapdát vagy bármit, amivel felül tudjuk írni a rémálom félelmét. És persze az sem árt, ha kéznél van egy zseblámpa, amit bármikor felkapcsolhat.

Ha gyermekünket még másnap is nyugtalanítja és nyomasztja a rossz álom, akkor érdemes beszélgetni róla vagy lerajzoltatni vele azokat a részleteket, amik félelmet váltanak ki belőle. Ezeket aztán át lehet alakítani együtt valami vicces figurává, lehet neki kitalálni egy történetet, hogy mitől vált ilyen csúnyává, fel lehet ruházni emberi és kedves tulajdonságokkal.

Sokaknál bevált módszer, ha elképzelnek egy szép, kellemes álmot és úgy alszanak el, hogy közben ezt próbálják továbbvinni. Az ellazulásban és a gondolatterelésben segíthet a lágy, altató zene is.

Az időnként előforduló rémálom még nem ad okot aggodalomra, de ha rendszeressé válik, akkor érdemes mielőbb pszichológus szakemberhez fordulni.