Képzelje, Ön is álmában a legkreatívabb!

Számos kutató és ismert gondolkodó számolt már be arról, hogy az általa kutatott problémára a megoldást nem éber állapotában, hanem alvás közben találta meg.Friedrich August Kekulé, a XIX. századi német kémikusnak például a benzol vegyületének talányos szerkezete - melyet már hosszú ideje kutatott- szendergés közben jelent meg egymás farkába harapó kígyók formájában, s amikor felébredt, akkor jött rá, hogy a benzol gyűrűs szerkezetbe rendeződik. A periódusos rendszer feltalálója, Mengyelejev saját beszámolója szerint a szó szoros értelmében megálmodta a táblában elrendeződő elemek rendszerét. Persze a fenti kutatók ébren is sokat gondolkodtak az adott kérdésen, így elméjük az éjszakai alvás közben tovább elemezte, vizsgálta a megoldandó problémát.

Élénk és gyakran különös álmaink arról tanúskodnak, hogy agyunk alvás közben is intenzív munkát végez, ráadásul az álmok egyes jellegzetességei – például a bizarrság, érzelmi színezet – arra utalnak, hogy az álmodó tudat minőségileg eltér az éber tudati működéstől. Álmainkban gyakran megjelennek az aznap vagy előző napokban átélt események töredékei, emlékfoszlányok, érzések a múltból és ezek keverednek egymással és fonódnak össze többnyire koherens álomtörténetté. Habár ezek sokszor zagyvaságnak tűnnek, amikor felébredünk, bizonyított tény, hogy az álmok értékes tudósítói agyunk éjszakai tevékenységének.

Álmunkban nincsen lehetetlen, bármilyen szürrealisztikus élményt átélhetünk, és álmaink látványvilága is meglehetősen egyedi lehet. Éppen ezért a művészek kifejezetten számítanak rá, hogy éjszaka, alvás közben szállja meg őket az ihlet. Az élmények szokatlan kombinációkba rendezése, a világ megszokott dolgainak feje tetejére állítása alapvető kelléke az alkotásnak, így hát nem csoda, hogy számtalan művész inspirálódik álmaiból. Egy ilyen lázálomból született meg például Robert Louis Stevenson híre műve, Dr. Jekyll és Mr. Hyde története.

Az álmok és a kreativitás közös vonása, hogy akkor jönnek létre, amikor „elveszítjük” a kontrollt a tudatunk felett, nem az akaratunk irányítja őket. Egy probléma kreatív megoldása általában váratlanul, hirtelen bukkan fel az agyukban, anélkül, hogy tudatában lennénk a megoldáshoz vezető logikai lépéseknek.

Az álmok és a kreatív gondolatok keletkezése közti hasonlóság arra ösztönözte az álomkutatókat, hogy alaposan megvizsgálják az álmok és a kreativitás kapcsolatát. Egy német kutatópáros kérdőíves eredményei szerint ugyanis nem csupán a művészek, hanem az átlagemberek is rendszeresen merítenek ihletet az álmaikból. A felmérés szerint az álmok körülbelül 8 százaléka segíti az embereket különböző, kreativitást igénylő problémák, feladatok vagy helyzetek megoldásában.

2002-ben egy harvardi kutatócsoport ötletes vizsgálattal rukkolt elő. Kísérleti személyeiknek anagrammákat kellett megoldaniuk három különböző helyzetben: ébren, REM fázisból, illetve NREM fázisból ébresztve. A kutatás eredményei szerint a REM fázisból ébresztett személyek 32 százalékkal sikeresebben oldották meg a feladatot, mint a NREM fázisból ébredők. Ugyanakkor az álomból ébresztett és az ébrenléti állapot közti teljesítményben nem volt jelentős különbség. Egy másik vizsgálatban azonban, melynek során a kísérleti személyeknek egy kifejezetten a kreativitás szintjét mérő feladatot kellett megoldaniuk, az alvás álmodó – azaz REM- üzemmódja egyértelműen előnyösnek bizonyult.

A fenti kísérletek, az álombeszámolók jellegzetességei, és számos egyéb kutatási eredmény arra utal, hogy az álombéli gondolkodás egyfajta hiperasszociatív állapotként jellemezhető, melynek során egyszerre aktiválódik és kapcsolódik össze számos távoli emlék, érzés és gondolat. Ezzel összhangban van az a megfigyelés, miszerint az álomélménnyel kísért REM fázisban az agyi hálózatok igen kiterjedt aktivitása és összjátéka figyelhető meg. Ugyanakkor a homloklebeny oldalsó területeire lokalizálható és ébren fokozott aktivitást mutató szervező, szabályozó, gátló, monitorozó területek lecsökkent aktivitást mutatnak.

Az agyi hálózatok megváltozott mintázata mellett a REM fázisban lévő agy eltérő biokémiai állapota is magyarázattal szolgálhat az elme hiperasszociatív állapotára. REM fázisban két – az idegsejtek közti jelátvitelben jelentős szerepet játszó - neurotranszmitter, a szerotonin és a noradrenalin aktivitása drámaian lecsökken. Míg az előbbi elengedhetetlen szerepet játszik az irreleváns, az adott feladat szempontjából jelentéktelen ingerek kiszűrésében, a másik a jel/zaj arány növeléséért is felelős. A két neurotranszmitter aktivitásának csökkenésével az ébrenléti fókuszált figyelem átadja a helyét egy a logika szabályait kevéssé tisztelő, hatalmas gondolati ugrásokat követő változékony tudati állapotnak. Egy ilyen idegrendszeri állapotban pedig könnyen születhetnek igen kusza, szürrealisztikus álmok és kreatív megoldások.

Bár igen kecsegtetők a kísérleti eredmények, azért senki se gondolja, hogy a kreatív tevékenységhez és a problémák megoldásához elegendő aludni és álmokra várni. Az éber állapotban történő gondolkodást, tanulást és kutatást így sem spórolhatjuk meg.

Forrás: Mindennapi Pszichológia