Így teheti tönkre a folyamatos netezés az egészségünket!

Jó vagy sem a digitális robbanás?

A káros egészségügyi hatásokon túl a sokat netezők, mobilozók fizikailag és mentálisan is megsínylik a folyamatos reakciókényszert: egyre ingerültebbek és pihenni sem tudnak, mert már képtelenek rá. 

A folyamatos digitális jelenlét miatt állandóan készenlétben vagyunk, nincs holtidő. Már nemcsak a munkahelyünkön dolgozunk, telefonálunk, emailezünk, csetelünk,hanem főzés, gyereknevelés közben, sőt az úgynevezett szabadidőnkben, tévézés vagy éppen családi összejövetelek közben is. Szinte folyamatosan online vagyunk - sokszor nem is egy képernyőt figyelünk, hanem többet is-, még evés közben is netezünk, nézzük a híreket, böngésszük az Instát vagy a Facebookot.

Ha nem szabunk gátat ennek a folyamatnak, akkor bizony az egész életünket, a szokásainkat, az emberi kapcsolatainkat, sőt, akár az egészségünket is beszippanthatja ez a folyamatos virtuális készenlét. Mivel gyakran már az egészen kicsik is csak azt látják, hogy szüleik idejük jelentős részében a mobiljukat nyomogatják, vagy a háttérben örökké megy a televízió, ezért őket is nehéz eltiltani ezektől a tevékenységektől, így már pár éves korban ők is képernyőfüggőkké válhatnak.

Ugye Ön is frusztrációként éli meg, mikor felfedezi, hogy ahol éppen tartózkodik, nincs térerő? Vagy ha otthon felejti a készülékét? Minta az egész világ összeomlana körülöttünk. Pedig generációk intézték úgy ügyeiket, hogy nem lógott a fülükön mobiltelefon, és még számítógépük sem volt. Persze a digitalizációnak, a közösségi médiának előnyei is vannak: gyorsabb és hatékonyabb az ügyintézés, hiszen egy kattintással elintézhető szinte bármi, távol élő barátokkal, rokonokkal tarthatjuk a kapcsolatot napi szinten. Mintha a világ összezsugorodott volna egy közös, virtuális játszótérré.

Átalakuló szokások

A digitalizációval, a digitális eszközök elterjedésével egy időben alakult ki egy új szokás: a párhuzamos tevékenységek végzése, a multitasking. Ám az emberi agy nem gép: agykutatók már bebizonyították, hogy valódi humán multitasking nem létezik. Csak hisszük (és büszkék vagyunk rá), hogy egyszerre többfelé dolgot is képesek vagyunk elvégezni, valójában csupán váltogatjuk a feladatokat olyan gyorsasággal, hogy folyamatnak érzékeljük.

Earl Miller agykutató szerint nagy árat fizetünk ezért, és a módszer annyira nem is hatékony, mint gondoljuk. Párhuzamos cselekvéskor felfokozott stresszállapotba kerülünk: szervezetünk többet termel adrenalinból és kortizolból– mindez erősen stimulálja az agyat. Felszabadul dopamin is, ami egyfajta jutalomélményt ad – hasonlóan a drogokhoz. A multitasking ráadásul fárasztó, mivel az agy a feladatváltogatás során sokszoros ütemben égeti a működéséhez energiát biztosító cukrot.

Sokan tudják, hogy hatalmas szükség lenne a pihentető alvásra, de vagy nincs elég idejük rá, vagy nem a megfelelő módon, minőségben alszanak. Emellett sajnos megfigyelhető egy másik tendencia is, amiben egyfajta ideálképet jelent az az ember, aki sokat dolgozik, de keveset alszik. Mivel a munka és a család mellett kevés időnk marad társas életre, kikapcsolódásra, sokszor ezt is az alvás rovására „oldjuk meg”. Sokan pedig olyannyira nem tudnak elszakadni a tévézéstől, facebookozástól, hogy távirányítóval vagy mobillal a kezükben alszanak el – persze sokkal később, mint az egészséges volna.

Így nemhogy nappal nincsenek csendes, befelé figyelő, relaxáló pillanataink, de még az éjszakánk sem igazán pihentető. És ha végül sikerül elaludnunk, agyunk sokszor tovább dolgozik. „Az éjszakai felébredés talán a legtipikusabb menedzserbetegség, de érinthet bárkit, aki maga irányítja az életét, vállalkozását, háztartását. A számtalan teendő miatt folyamatosan készenléti állapotban tartjuk magunkat. Mihelyt éjjel picit felébredünk, máris turbó fokozaton kezd el az agy ismét működni. A munkahétre készülődő, izgatott tudatalatti állapotnak külön kategóriája is van: vasárnapi álmatlanság.

Oldjuk meg természetesen!

Mihez nyúl a kétségbeesett ember azért, hogy végre aludni tudjon néhány órácskát? Leginkább alkoholhoz, szintetikus altatóhoz. Nos, egyik sem jelent igazi megoldást. Az alkohol rövid távon segíthet ugyan, ám hosszabb távon kimondottan rontja az alvás minőségét, akár alvászavarokat is okozhat. A szintetikus altató készítményeknek pedig kellemetlen mellékhatásaik is lehetnek, mint például koncentrációs, koordinációs nehézségek, memóriazavarok, fejfájás, feledékenység. Szedésük mellett fizikai függőség is kialakulhat. Még nehezebb helyzetben vannak azok, akik napközben csak több kávéval tudták a megfelelő energiaszintre hozni magukat, ám a koffein nem ürült ki időben a szervezetükből.

Ha mindenképp a külső „rásegítésekben” bízunk, akkor válasszunk inkább természetes eredetű, például gyógynövénykivonatokat tartalmazó készítményt – ugyanis ezek egy része nemcsak elalvási problémákban nyújt segítséget, hanem feszültségoldásra és nyugtatóként is alkalmazható. A gyógynövények esetében pedig a hozzászokás sem ismert.

Ha nyugtalan, stresszes időszakban vagyunk, fokozottan figyeljünk oda este, hogy legyen ideje lecsengeni a napközbeni eseményeknek, azok hatásainak: sétáljunk egy nagyot a friss levegőn, vegyünk egy meleg, aromaolajos fürdőt, hallgassunk zenét, olvassunk és kortyolgassunk el egy csészényi nyugtató hatású - például citromfű - teát. Ha így teszünk, sokkal nagyobb az esélye, hogy végül jót tudunk aludni és reggel kipihenten éredünk.

Forrás: HVG BrandChannel