A holdfény erejéből feltételezhető, hogy a távoli múltban az égitest komoly szerepet játszott az emberek éjszakai aktivitásának és alvásának szabályzásában. Egy friss tanulmányban Horacio de la Iglesia, a Seattle-i Washingtoni Egyetem neurobiológusa csapatával arra próbál választ adni, hogy a holdciklus miként befolyásolhatja fajunk belső óráját. A kísérletbe nagyjából 500 önkéntest vontak be, akiknek alvásmintáját csuklóra erősíthető aktivitásmérőkkel elemezték. A vizsgálatban igen eltérő helyeken élő személyek vettek részt. 98 alany toba-qom volt, a népcsoport tagjai Argentína Formosa tartományában élnek, egyes résztvevőknek egyáltalán nem volt hozzáférésük áramhoz. A kísérlet második fázisában 464 hallgatót vizsgáltak, akik Seattle régiójában élnek. Az eredmények alapján egyértelműen megállapítható, hogy az alvás a holdciklushoz igazodik.
A kutatók szerint a telihold előtti napokban az alvásidő csökken, az alvás pedig később kezdődik. Bár a jelenség sokkal látványosabb azon embereknél, akik nem találkoznak elektromossággal, az ingadozást a Seattle-i Washingtoni Egyetem tanulóinál is ki tudták mutatni. A csapat viszonylag kis mintával dolgozott, és további elemzésekre lesz szükség az összefüggés alaposabb megértéséhez. Az adatok ennek ellenére azt mutatják, hogy alvásunk mintázata származásunktól és környezetünktől függetlenül a holdhoz kapcsolódik. Lehetséges, hogy a távoli múltban őseink a fényesebb éjszakákat kihasználva tovább maradtak ébren, az alkalmazkodás hatásai pedig az iparosodás után is velünk maradtak. Sok, áramot nem használó közösségnél a holdciklushoz köthető aktivitás napjainkban is megfigyelhető. A toba-qomoknál például a teliholdas éjszakák a halászat, a vadászat, a társas események és a fokozott szexuális érintkezések idejét jelölik.
Forrás; Fotó: Pixabay/Ponciano