100 éve még a kétfázisú alvás volt a természetes – Tudja, hogy pontosan mit is jelent ez?

Az egyértelmű, hogy az elegendő mennyiségű  - azaz felnőttek esetében nagyjából hét-nyolc órányi - alvás nélkülözhetetlen az egészség megőrzéséhez, hiszen kulcsszerepe van a regenerálódásban. Egy új kutatás eredményei szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy azt a hét-nyolc órát egyben kell „lealudni”.

A történelem tanúsága szerint elődeink egyáltalán nem is aludtak egyhuzamban ennyit, hanem egy nagyobb megszakítást iktattak be az éjszaka közepén. Aztán valami megváltozott. A. Roger Ekirch történész volt az egyik első, aki rámutatott egy 2001-es tanulmányában, hogy a mesterséges fények elterjedése előtt, egészen az ipari forradalomig a kétfázisú alvás volt a jellemző.

Eszerint az emberek besötétedéskor lefeküdtek, aludtak nagyjából négy órát, aztán az éjszaka közepén felébredtek, egy-két órán át ébren voltak, majd újra álomba merültek, és megint aludtak reggelig. Ekirch rengeteg szépirodalmi és naplókból, hivatalos iratokból származó utalást gyűjtött össze erre a két felvonásos alvásra. Az első (vagy mély) és második (vagy reggeli) alvást mint kifejezést pedig több nyelvben is azonosította. Ezek az utalások csak a 19. század folyamán tűntek el fokozatosan, ahogy a természetes alvási szokásaink szép lassan kimentek a divatból, a rendszeres éjszakai felébredésre pedig elkezdtek álmatlanságként tekinteni.

Egy másik történész, Craig Koslofsky próbálta rekonstruálni, hogyan változtak meg ezek az alvási szokások. Míg korábban az éjszakai élettel csupa bűnös dolgot (betörést, prostitúciót, kicsapongást) azonosítottak az emberek, a reformáció és ellenreformáció idején kezdett szokássá válni, hogy üldözött csoportok az éjszaka oltalma alatt tartottak titkos összejöveteleket. Idővel az éjszakai aktivitás a társadalom más csoportjaiba is átszivárgott, de széles körben akkor kezdett elterjedni, amikor  megjelent az utcai világítás intézménye, először Párizsban 1667-ben, majd szép lassan egyre több nagyvárosban. Az éjszaka divatossá vált, a tétlen ágyban fekvés meg elpocsékolt idővé. Ezt a változást gyorsította fel Ekirch szerint az ipari forradalom és az elektromos világítás elterjedése.

A kulturális mellett élettani vonzatai is voltak ennek a változásnak. Ideális esetben az alvásunk összhangban lenne a természetes fény változásával, de a modern korban hajlamosak vagyunk az ilyen természeti szabályszerűségeket felülírni. A világítás általánossá válása is ilyen újdonság volt: nemcsak a lehetőséget teremtette meg a sötétedés utáni életre, de a szervezetünkre is hatással volt. Régóta tudjuk, hogy más élőlényekhez hasonlóan az emberi szervezet is a természeti változásokhoz igazítja a biológiai óráját. Ez a belső óra, vagyis az úgynevezett cirkadián ritmus határozza meg az alvás szabályozásában kulcsszerepet játszó hormon, a melatonin termelődését is. A dolog alapvetően úgy működik, hogy ha a szervezet napfényt érzékel, nem termeli az alvást segítő hormont, ha viszont azt veszi észre, hogy nincs már nappal, felpörgeti a melatonintermelést.

A mesterséges fény azonban felboríthatja ezt a rendszert, így a cirkadián ritmusunkat is. A probléma lényege, hogy a szervezetünk gyakran a mesterséges fényre, így a legtöbb kütyünk kijelzőjének kékes fényére is azt hiszi, hogy nappali fény, ettől összezavarodik, és elkezdi össze-vissza termelni a melatonint. Ez a folyamat viszont nem a digitális, hanem az elektromos korral jelentkezett először, amikor a természetes sötétséget mesterséges fény oszlatta el.

Ezekkel az élettani hatásokkal és a fentebb említett történelmi előzményekkel is összhangban áll annak az 1992-es kutatásnak az eredménye, amelyet Thomas Wehr pszichiáter-alváskutató végzett. Wehr az alanyait egy hónapon át minden nap 14 órán át sötétségben tartotta, és figyelte az alvási szokásaik alakulását. A kísérlet bizonyította, hogy ha a mai ember huzamosabb ideig csak természetes fénynek – illetve ha az nincs, akkor valódi sötétségnek – van kitéve, akkor egy idő után ugyanúgy rááll a két alvásrészlet közötti pár órás ébrenlétre, ahogy a feltételezések szerint a régi idők embere is aludt.

Ma az egészséges életmód kritériumaihoz hozzátartozik a folyamatos hét-nyolc órás alvás – nemcsak a köztudatban, de sok alvásszakértő szerint is. Ám akik nem képesek egyhuzamban ennyit aludni, úgy érezhetik, alvási problémáik vannak, így amikor éjjel felébrednek, a nyomás miatt, hogy aludniuk kellene, éppen hogy nehezebben tudnak visszaaludni, holott ettől még lehet, hogy semmi gond nincs az alvási szokásaikkal. Ha viszont ettől szorongani kezdenek, tényleg kialakulhatnak alvásproblémák.

Ezért ne aggódjunk, ha nem az ágyban töltött idő 100 százalékát aludjuk át, arra viszont érdemes figyelni, hogy így vagy úgy, de eleget aludjunk.

Forrás: index