Első babás karácsony

Első kisbabás karácsonyunk biztosan ilyen emlékezetes lesz, még akkor is, ha (talán szerencsére) nem történik semmi rendkívüli. Azt mondják, a házaspárból akkor lesz család, amikor megszületik első gyerekük. A karácsonynak hasonlóan családteremtő ereje van. 

Régi és új szokásaink

Ha visszaemlékszünk gyerekkori karácsonyainkra, biztosan felötlik bennünk néhány nagyon megragadó kép. Mi volt a legszebb, legizgalmasabb az ünneplésben? A készülődés, a sütés-főzés vagy éppen a meglepetés-ajándékok a karácsonyfa alatt? Ezt az örömöt természetesen tovább szeretnénk adni gyerekeinknek, és persze van olyan is, amit mi találunk ki, más családban láttunk, vagy egyszerűen nálunk alakult ki, akár véletlenszerűen. A gyerekek szeretik az ismétlődéseket, legyen az mondóka, játék vagy ünnep. Boldogan köszöntik az évről évre felbukkanó díszeket, megkeresik a fán a lekonyult szárnyú angyalkát, agancsát vesztett rénszarvast. Számukra éppen a minden évben ugyanúgy jelen lévő apróságoktól válik ünneppé az ünnep: a mézeskalács, a gyertya, a csillagszóró, a karácsonyfa elmaradhatatlan kellékek, nem vetélkedhet velük sem nyári vakáció, sem síelés a gleccsereken. Gondoljunk erre már az első karácsonyon. A legnagyobb ajándék, amit adhatunk neki, az maga az ünneplés. Hogy neki is legyen mire visszaemlékeznie felnőttkorában. Igyekezzünk, hogy ne a kapkodás, vásárlás, megfeszített házimunka jusson majd eszébe – az évente “új dizájnba” öltöztetett karácsonyfára sem fog emlékezni. Őrizzük meg legszebb ünnepünket olyannak, amilyennek lennie kellene: nyugodtnak, békésnek, amikor valóban egymással törődünk.

Ünnepi előkészületek

Hol ünneplünk – ezt már három-négy héttel karácsony előtt megbeszélhetjük. Tartsuk szem előtt kisbabánk és a kismama nyugalmát, teherbíró képességét. Mi jobb most nekik: a saját otthon kényelmét, nyugalmát vagy a vendéglátók kényeztetését élvezni? Persze ötvözhetjük is a kettőt: otthon maradunk, és kedves családtagjaink egy-egy salátával, süteménnyel segítenek a vendéglátásban.

Ajándékvásárlás – ez nem korlátozódik az év utolsó hónapjára. Már hónapokkal korábban gyűjthetjük az ajándékokat vagy az ötleteket, amikor jártunkban-keltünkben érdekességeket látunk az üzletekben. Változtathatunk megrögzött szokásainkon: a megszokott, unalmas ajándékok helyett ajándékozzunk színház- vagy koncertjegyet.

Házimunka – ebből le kell faragnunk. Válasszuk ki, mit hagyhatunk el, mit végezhet el helyettünk más, mit csinálhatunk meg előre. Válasszunk ízletes, ám könnyen elkészíthető ünnepi ételeket.

Mi való a babának, minek örülne?

Három-négy hónapos kor előtt a kisbaba szinte tudomást sem vesz a karácsonyról. Ilyenkor elsősorban a szülei, nagyszülei ünnepelnek, ünneplik őt is, hogy már köztük van. Ajándéknak számára semmi jelentősége nincs, persze a magunk örömére azért biztosan veszünk neki valamit. Talán egy zenélő figurát a kiságyára – ebben ő is gyönyörködhet. Szép takarót, ünnepi rugit – ebben pedig a felnőttek lelik kedvüket. Ne zsúfoljuk tele a kiságyát túl sok játékkal, inkább tegyünk félre néhány darabot. Olyasmit kérjünk a rokonoktól, amit az elkövetkező évben használhat majd. Ha pénzt kapunk erre a célra, ráérünk akkor megvenni az ajándékot, amikor valóban szükség lesz rá. Fényképezzük le vele a babát, és néhány kedves sorral küldjük el a fotót – ezzel a figyelmességgel az ajándékozónak is örömet szerzünk.

Hat hónapos korában már biztosan élénken érdeklődik a karácsonyfa iránt – nem könnyű távol tartani tőle, különösen a már kúszó-mászó, totyogó babát. Mindent szeretne megfogni, elérni – akár ajándék, akár nem. Akasszunk a fára néhány könnyű, kézbe adható plüssfigurát is, és hordozzuk körbe karunkon a babát, hogy kedvére gyönyörködhessen a sok látnivalóban. Ne okozzon csalódást, ha éppen nem a fa alá rendezett csomagok kötik le a figyelmét, hanem az égősor dugaszolóaljzata. Nehéz eltalálni, milyen ajándéknak örülne a legjobban, hiszen a kis felfedezőt leginkább az izgatja, ami nem játék, és nem az ő kezébe való. A szétszedhető, kibontható, sok különböző részecskét tartalmazó játékszerek azért biztosan lekötik egy időre, különösen, ha hangot is adnak ki. Zörgő zsebecske, ki-be húzható lábacska, csörgőkarika – mind arra vár, hogy az örökké matató kis kezek felfedezzék őket. Az óvatosabb babáknak csendesebb, lágyabb hangot adó játékot válasszunk, míg a kis vadóc nem ijed meg a hangosabbtól, sőt, nagyokat nevet a meglepetéstől. A kúszó babát megörvendeztethetjük egy olyan labdával, amely kissé elgurul ugyan, ám jól megmarkolható. A textiljátékok biztos sikert aratnak: még a nagyobb darabok is könnyűek, nem fáj a babának, ha magára ejti, nem történik baj, ha messzire elhajítja.

A kis egyéves egész nap járkál, élvezi új tudományát, és mindig magával hurcol valamit. Hol a macit vagy a babát cipeli, hol a dömpit tologatja. Akár kisautó, akár maci, fontos, hogy bírja az igénybevételt. A nagyobb, masszívabb darabok jobban állják a próbát. A kisgyerek kötődni kezd a kedvencéhez, a plüssállat, a puha baba vagy a marokba illő kisautó hosszú ideig elkíséri őt mindenhová. Az első szerepjátékok ideje ez: utánozza a felnőtteket, leülteti a macit, megeteti, dédelgeti, lefekteti. Játékában magunkra ismerhetünk, és meglephetjük kedvenc szerepjátékához szükséges kellékekkel. Mit lát tőlünk, mit szoktunk együtt csinálni? Főzőcskézünk, barkácsolunk vagy kertészkedünk – a kisgyerek játéka kézbe illő, masszív darab legyen, mert a könnyen elhajló, eltörő, vékony eszközök csak keserűséget okoznak.

Forrás; Fotó: Unsplash/Christian Bowen