Veszélyes vagy sem a kicsivel egy ágyban aludni?

Miért jó a szülőkkel való együttalvás?

A családok 85%-ában a 6 év alatti kisgyerek átmenetileg vagy rendszeresen együtt alszik a szülőkkel. Van, aki már a baba születését követően az együttalvás mellett dönt. Sok baba az első időszakban gond nélkül elalszik a saját ágyában, de később, amikor megkezdődik a zűrös fogzási időszak, mégiscsak átkerül a szülők ágyába, és olyan is van, hogy a kisgyerek sokáig jól alszik a kiságyában és csak abból kikerülve kezd el éjszakánként átlátogatni a szülőkhöz.

A baba, a kisgyerek számára a szülő közelsége és a családi ágy a biztonság forrását jelenti. Nagyjából másfél-2 éves kor között a kicsi elkezd fantáziálni és emiatt olyan dolgoktól is fél, amitől addig sosem. Ő még nem tudja, hogy a képzelete által kivetített lények nem a valóság részei. Éppen ezért jó érzéssel tölti el és megnyugtatja, hogy a szülei ott vannak karnyújtásnyira tőle.

A kicsi biztonságban érzi magát, a szülő számára pedig sok esetben kényelmesebb ez a megoldás, mert nem kell este hosszasan altatni és éjszaka a számtalanszor ébredő babához rohangálni. A baba nyugodtabban alszik a szülei közelében, ritkábban ébred, különösen 1 éves kor után, emellett az együttalvó baba látja a szülői példát arra, hogyan kell aludni, ezért az alváshoz kellemes élményei kötődnek és így nagy valószínűséggel később is jobb alvó lesz.

Az együttalvás kétségtelen előnye, hogy csökkenti a bölcsőhalál kockázatát (az UNICEF több kutatás eredményeit összefogó ajánlása szerint), a baba ritkábban ébred fel teljesen, mert a mélyalvásból a felszínes alvási szakaszba kerülve csak meg kell keresnie az anyukáját és már alszik is vissza. Az együttalvó kisgyermekeknél ritkább a sötéttől, szörnyektől való félelem is, ami a különalvó gyerekeknél még óvodás-kisiskolás korban is gyakran jelentkezik.

Arra, hogy jó-e, ha a gyerek velünk alszik, egyszerűen nincs általános recept. Az embernek általában vannak bizonyos elvei arról, hogyan szeretné, hogy működjön majd az alvás, aztán a baba megszületik, és gyakran félrelökjük a terveket, mert nem biztos, hogy az adott élethelyzetben működnek. Természetesen adódhatnak szituációk, amikor a gyereknek igenis szüksége van a fizikai kötődésre – például, ha beteg, nem ártunk vele, ha néhány napig magunk mellett tudjuk-.

Jó-e a párkapcsolatnak, hogy a gyerekkel alszunk?

A párkapcsolat szempontjából a gyerekkel való együttalvás akkor nem egészséges, ha annak az alváson kívül egyéb funkciója, szerepe is kialakul a felekben – vagy csak az egyik félben –, például ha valamiért nem akarják a kettesben töltött időt vagy feloldatlan konfliktus van köztük, amit elnyomnak azzal, hogy a gyereket mintegy villámhárítónak használják. Minden ilyen esetben, amikor úgy érezzük, hogy ez a szokás a kapcsolat számára romboló, azt kell megvizsgálni, hogy valójában miről szól az, hogy a gyermekünket magunk közé helyezzük, mert a legtöbb esetben nem a gyerek igényeiről.

Egy kisgyerekkel eleinte persze rendkívül fontos, hogy kialakuljon a testi kötődés, és bizonyos esetekben az együttalvás nagyon is szükséges, például egy koraszülött csecsemő esetében, akinek még kapcsolódnia kellett volna hozzánk. A későbbiekben azonban engedni kell kicsit a testi kötődést lazulni, és inkább a lelkire erősíteni annak érdekében, hogy a gyermekünk képes legyen tőlünk függetlenül is létezni, leválni: így továbbra is meglesznek a gyökerek, amikbe kapaszkodhat, de közben fokozatosan önállósodhat.

Ha úgy van elaltatva a gyerek, hogy körülötte van valami, amihez ragaszkodhat – ez pedig nem feltétlenül kell, hogy a szülő legyen –, például egy alvós kedvenc vagy egy kis rongytakaró, aminek otthon illata van, akkor azt fogja megtanulni, hogy minden alkalommal, amikor felébred, az a valami képes lesz biztonságérzetet nyújtani neki. Ellenben, ha a mi ágyunkban alszik el, de a sajátjában ébred, azt tapasztalja majd, hogy idegen helyen van és ugyanúgy a biztonságos fogódzkodóért fog nyúlni – ami mi volnánk –, azonban már nem leszünk ott. Fontos lenne, hogy egy számára biztonságot nyújtó szokásrendszerre álljunk rá, hiszen ezzel segítünk neki kialakítani a saját kis intim szféráját, erősíteni az önállóságát és az önbizalmát, amit azáltal szerez meg, hogy tudja, képes egyedül is elaludni.

Meddig aludhat a szülővel a gyerek?

Maga az együttalvás nem okoz semmilyen hátrányt a gyerek számára. Kétségtelen azonban, hogy amikor már nagyobb a csemete, kevésbé jól lehet elférni mellette az ágyban.
Nagyon gyakran kellemetlennek érzik az együttalvást azok is, akiket tartózkodóan neveltek, és nekik gyermekkorukban nem engedték meg, hogy bemenjenek a szülők ágyába. Az ilyen szülők általában furcsának és illetlennek érzik, hogy a gyermekük mellett aludjanak. Általában náluk szoktak előjönni olyan problémák és kifogások is az együttalvás kapcsán, mint hogy emiatt megy tönkre a házasélet, nem tudnak aludni, nehogy ráfeküdjenek a gyerekre, feszültek lesznek, ha ott alszik a gyerek, nyugtalanul alszanak. Ne érezzünk lelkiismeret-furdalást, ha az éjszakai nyugalmunk érdekében szeretnénk a saját ágyába szoktatni a kicsit! Az a legfontosabb, hogy az együttalvás senkinek se okozzon diszkomfort-érzetet.

Mikor ne költöztessük ki a kicsit a szülői ágyból?

Bizony van olyan eset, amikor érdemes még várni egy kicsit a gyermekünk kiköltöztetésével a szülői ágyból.

Ilyen eset, ha éppen költözik a család. Ilyenkor inkább várjunk egy kicsit a költözés után, amíg megszokja az új környezetet és, amikor már túl van a változás okozta nehézségeken, akkor kezdjük el fokozatosan a saját ágyba szoktatni!

Nem jó apropó a különköltözésre a testvér érkezése sem. Ez egyébként is nagy változás a kicsi számára, nem kell emiatt még a biztonságot nyújtó együttalvást is elvenni tőle. Egyébként van előnye is annak, ha a kicsi együtt aludhat velünk a tesó érkezését követően is: az ilyen gyerekek ugyanis jobban viselik a testvér születését és a testvérféltékenységgel kapcsolatos probléma is kevesebb náluk.

Amikor bölcsibe, oviba megy, az egyébként is nagy változás a számára. Sokan azt hiszik, ha otthon együtt alszik a szüleivel a gyerek, az oviban majd nem fog tudni külön aludni, de ez nem így van, a kicsik kiválóan el tudnak aludni az oviban anya és apa nélkül is, nem kell csak emiatt kiszoktatni őket a közös ágyból. Ha mégis bele akarunk vágni, vagy az ovikezdés előtt legalább 3 hónappal tegyük meg, vagy várjunk az ovikezdés után 3 hónapot!