Rossz alvó a gyerek? Ez lehet az oka!

Szülőként számtalanszor szegezik nekünk a kérdést: Átalussza már az éjszakát?  És ha nem, a többi szülőnél próbálunk kérdezősködni, vajon náluk mi a helyzet.

Mindenki azzal szokta bíztatni a szülőket, hogy  a gyerekek alvása idővel javul. Mikor megszületik a pici, előfordul, hogy nem tudja még megkülönböztetni a nappalt az éjszakától, időbe telik, míg kialakul a napirendje. Vannak fordulópontok, sokszor a 3, 6 vagy 12 hónapos kor, vagy éppen az éjszakai etetés kihagyása, esetleg a fejlődési ugrások időszaka jelent mérföldkövet, amikortól kezdve minőségileg javul a gyermek alvása. Lehet azonban nem egyértelműen javuló, hanem hullámzó a tendencia, hiszen sok kisgyermek érzékeny a frontokra, a teliholdra, a növekedési ugrásokra, vagy a fogzásra, ami képes szétzilálni a nyugodt éjszakát.

Tényleg a szülőn múlik?

A szakemberek szerint egy dologgal tisztában kell lennie minden szülőnek: mint ahogy felnőtt korban is vannak időszakok, amikor nem alszunk jól, többször felébredünk az éjszaka közepén és bizony a kor előrehaladtával is változnak alvási szokásaink, úgy a gyerekek alvása sem feltétlenül tartozik mindig a kontrollálható, befolyásolható dolgok közé.

Ne higgyük, hogy csak módszer kérdése, és a szülő ügyességén múlik, hogy, könnyen elaludva, jól átalussza-e a gyermeke az éjszakát! Mert bizony léteznek rossz alvó gyerekek, és a szülőnek alapvetően elég kevés befolyása van arra vonatkozóan, hogy jobb alvó lesz a gyermeke vagy sem.

Általánosságban véve a legtöbb felnőtt azt gondolja, hogy jobb, ügyesebb szülő az, akinek pár hetesen a babája már átalussza az éjszakát, és elítéli azokat, akik az óvodás gyermekükkel együtt alszanak, mert különben órákig kell altatni és akár tízszer is megébred egy éjjel. De felvetődik a kérdés, hogy ahol több gyerek van és az egyik jó alvó, a másik meg rossz alvó, akkor tényleg csak a szülőn múlik a dolog?

Több gyermekpszichológus és alvásszakértő is azon a véleményen van, hogy minden gyermek más, mindegyikük teljesen egyedi, aki rendelkezik valamilyen, csak rá jellemző habitussal, bioritmussal és alvásigénnyel és ez saját magához képest tud fejlődni és javulni.  

Jó alvó- rossz alvó

Annak az oka, hogy milyen alvó egy kisgyerek, valószínűleg a gyermek idegrendszeri sajátosságaiban rejlik, mely meghatározza, hogy hogyan képes pihenni, és, hogy mennyire felületes az alvása. Biológiai szempontból fontos, hogy a kisgyerek komfortérzete rendben legyen, vagyis ne legyen éhes, szomjas, ne fázzon, és ne legyen melege, mert ezekre az ingerekre felébred. Emellett pszichológiai szempontok is közrejátszhatnak, mert vannak olyan gyerekek, akik éjjel-nappal ragaszkodnak szüleik fizikai közelségéhez, nem képesek magukat megnyugtatni, csak a szülőkkel érzik magukat biztonságban.

A nem kielégítő alvású gyerekek – akik nem életkoruknak megfelelő mennyiséget alszanak, vagy alvásuk minősége nincs rendben, mert például sokszor felébrednek éjszaka – fáradtak maradnak és napközben is nyűgösebbek, kezelhetetlenebbek lesznek. A gyerekekre azonban jellemző, hogy másnap vagy  a délutáni alvással sikerül bepótolni az alváshiányt. A szülő is tud ebben segíteni a helyes napi rutin kialakításával, például az esti lefektetés előrehozásával.

Bevált módszerek, melyek segítenek

Vannak alapvető elvek, amelyekkel a legtöbb szülő tisztában van, de nem lehet elégszer hangsúlyozni:

• Ne nézzen órákig televíziót, ne számítógépezzen lefekvés előtt a gyermek
• Legyen napirendje, stabil napi rutinja, amelynek sarokpontjai az étkezések és a lefekvés-ébredés időpontja
• Legyen kialakult szertartása az esti altatásnak: vacsora, fürdés, mesélés és összebújás
• Legyen biztonságos és kényelmes alvóhelye a kicsinek, amelynek része a megfelelő szobahőmérséklet, a zaj- és fénymentes környezet. 

Ezen kívül a következők is segítenek:

• El kell fogadni, hogy vannak nem jól alvó gyerekek, a szülő minden erőfeszítése ellenére. Ilyenkor nem szabad magunkat hibáztatni vagy megkérdőjelezni a szülői kompetenciánkat.
• Arra kell törekedni, hogy mindig biztosítsunk elég időt és lehetőséget, hogy a gyermek kipihenhesse magát.
• Segíthet, ha a gyermek nem csak agyilag, hanem fizikailag is elfárad, így a sok mozgás, sportolás, a szabad levegőn játszás különösen ajánlott.
• Ne ragaszkodjunk görcsösen a szakkönyvekben leírtakhoz és ne hasonlítgassuk gyermekünket másokhoz! Fogadjuk el, hogy a csemeténk önálló egyéniség, akit nem tudunk egy bizonyos skatulyába illeszteni.
• Figyeljünk oda a saját pihenésünkre, regenerálódásunkra is! Ha fáradtak, kialvatlanok vagyunk, sokkal nehezebben tudunk megbirkózni a kihívásokkal, ezért próbáljuk beosztani a párunkkal, nagyszülőkkel, mikor, ki felügyeli a kicsi alvását, miközben a másik pihen.
• Ápoljuk a kapcsolatunkat a párunkkal is, ne hagyjuk, hogy a gyermek alvási szokásai szétzilálják a kapcsolatot.
• Végül pedig ne féljünk segítséget kérni, ha úgy érezzük, hogy elfogytak energiatartalékaink.

A cikket dr. Benedek Pálma lektorálta.