Így segíthet gyermekének, ha fél a sötétben!

Lehet, hogy számunkra teljesen érthetetlen, miért fél gyermekünk bizonyos dolgoktól, ugyanakkor az esetek többségében ezeknek a félelmeknek mindig van valamiféle alapja. Lehet az egy rossz élmény, a felnőttek beszélgetéséből elcsípett beszélgetés-foszlány, tévében vagy moziban látott filmrészlet. Aztán ezek a kellemetlen emlékek a sötétben még intenzívebben jelenhetnek meg, rossz érzéseket, félelmet kelthetnek és rémálmokat okozhatnak.

Mit tehetünk, ha fél gyermekünk a sötétben?

Az egyik legfontosabb az ilyen félelmek kezelésében, hogy ne kérdőjelezzük meg gyermekünk érzéseit, még akkor sem, ha butaságnak tartjuk. Soha ne piszkáljuk amiatt, hogy fél a sötétben. Ezek a félelmek számára nagyon is valósak, nem szabad lekicsinyíteni őket.

Ha gyermekünk elég érett, hagyjuk, hogy beszéljen a félelmeiről, lehet, hogy ez segít annak a felismerésében, hogy mi válthatta ki belőle, hozzájárulhat, hogy megértse és túljusson rajta. Ezen felül azt is érezni fogja, hogy a szülei támogatják, megbízhat bennük, nem nevetik ki, nem kell eltitkolni előlük semmit.

Az éjszaka, a sötétség még felnőttekben is gyakran kelt félelmet, bizonytalanság-érzetet, mit várunk akkor egy kisgyerektől, akinek hihetetlen nagy a képzelőereje, szárnyal a fantáziája és nem tudja még megkülönböztetni, hogy mi valóság és mi mese. Éppen a mese erejét használhatjuk kicsiknél: használjunk a gonosz manóktól megvédő paplant, rossz álmokat elűző illatpermetet vagy olyan italt, ami varázserővel ruházza fel őt. Az alvóka, a plüssálatok is nyugtatólag hatnak a gyerekekre, hagyjuk, hogy maga mellé gyűjtse a kedvenceit, ha így érzi magát biztonságban.

Sokat segít, ha éjszakára nem sötétítjük be teljesen a szobáját, hanem égve hagyunk egy halvány fényű sólámpát, irányjelző lámpát. Engedjük meg gyermekünknek, hogy bekapcsolt lámpával aludjon, ami automatikusan kialszik egy idő után. Az ágya mellé készíthetünk zseblámpát, hogy bármikor használni tudja. Tegyünk a falra vagy a mennyezetre csillagokat vagy bolygókat, amelyek világítanak a sötétben.

Lefekvés előtt beszélgessünk, olvassunk mesét – vagy meséljünk fejből -, tereljük el a figyelmét gyermekkori történeteinkkel, vicces kalandjainkkal. Hallgathatunk közben altató zenét is.

Legyen az altatási rutin része, hogy bejárjuk a lakást, a szobáját először világosban, aztán sötétben, hogy megmutassuk neki, minden ugyanolyan, mint nappal volt. Világítsunk be mindenhová, ahová szeretné.

Maradjunk vele egy ideig, bújjunk össze, és ha kéri, maradjunk bent egy kicsit tovább, hogy el tudjon lazulni. Az alvás rendkívül kiszolgáltatott állapot, és ha gyermekünk fél, nem fog tudni elaludni, csak ha ott vagyunk a közelében és biztonságban érezheti magát.

Érdemes megszűrni a mesefilmeket is aszerint, hogy gyermekünk életkorának, habitusának megfelelő-e. Rengeteg olyan animáció, rajzfilm megy a tévében és a moziban is, ami nem is igazán nekik való, jobb, ha előre tájékozódunk, mielőtt együtt megnézzük. Ugyanez igaz a videójátékokra is. Ez utóbbiak használatát azért is érdemes korlátozni, mert a számítógépes játékok, az xbox megviselik a gyerekek idegrendszerét.

Sokszor a gyerekek éjszakai félelmei a napközben velük történteket tükrözik vissza. A környezetváltozás, a szülők válása, valamelyik szerettük –legyen az nagyszülő vagy családi háziállat – elvesztése traumatikusan hathat rájuk, és ha ezzel az érzéssel nem bírnak megbirkózni egyedül, az alvászavarokat, gyakori felriadást, rémálmokat okozhat. Ilyenkor is a szeretetteljes odafordulás, sok beszélgetés segíthet leginkább. Ha úgy látjuk, hogy a félelmek, a szorongás erősödik, keressünk fel szakembert, aki segít a traumatikus élmények feldolgozásában.

A cikket dr. Benedek Pálma lektorálta.